A legelcsépeltebb frázisok egyike, amelyeket ma hallani lehet az állandó stressz, stresszterhelés, stresszbetegség. Azonban abban is biztos vagyok, hogy korábban is meghatározta az emberek életét, hiszen bizonyos körülmények, társadalmi rendszerek, korok, helyzetek nagyon komolyan képesek megrövidíteni az emberi életet.
Az emberek szétszórtak munkahelyükön és otthon is, hajtja őket a teljesítménykényszer, érzik a túlterheltséget, és nem veszik észre, hogy stresszes emberekké válnak. Talán ezért van az is, hogy egyre többen válnak alkoholistává is, pedig az alkohol nem gyógyír egyetlen stresszre sem.
Ugyanígy tévhit az is, hogy a dohányzás és a koffein feszültségoldó. Maga Selye professzor is foglalkozott e témával, aki szerint e tényezők a vegetatív életünkre hatnak, komolyan és károsan befolyásolják egész életünket.
A folyamatos munkahelyi stressz és a túlzásba vitt megterhelés súlyos szív – és érrendszeri elváltozásokhoz vezethet. A túlpörgő vagy valamilyen ok miatt feszült légkörben dolgozóknak rövidtávon gyomorfekéllyel, magas vérnyomással vagy szorongásos depresszióval kell szembenézniük, vagy szív és koszorúér, valamint daganatos megbetegedésekkel.
A munkáltatók szigorú követelményeinek megfelelni akaró, vagy saját teljesítménykényszerük által hajtott dolgozók gyakran nem is észlelik a figyelmeztető jeleket, amíg meg nem történik a baj, vagy nem jelentkeznek a komoly egészségkárosodás tünetei.
A huzamosabb ideig tartó munkahelyi stressz súlyos depresszióhoz is vezethet, aminek elsődleges oka az a tudat, hogy kevés ráhatásunk van a munkahelyünkön lejátszódó folyamatokra. Ezért a leginkább veszélyeztetett dolgozók azok, akiknek alacsony a hatáskörük, nincs befolyásuk, munkájuk túlságosan monoton.
Az Európai Unió kampányának eredménye szerint a tagállamokban összesen 40.000.000 embert érint a munkahelyi stressz. A munkából távol maradók 50 – 60 százaléka a munkahelyén megélt feszültség elől „menekül”. Az alkalmazottak 35 százaléka nem maga ütemezi munkáját, míg 55 százalék még csak azt sem határozhatja meg, hogy mikor és mennyit dolgozik. A dolgozók 29 százalékára jellemző az egyhangúság.
Megdöbbentő az a tény is, hogy egyre magasabb a munkahelyi stressz áldozatainak a száma is. Minden öt alkalmazottból három szenved, amit a növekvő terhelés, az elbocsátások, a hosszú munkaidő és a munkahelyi veszekedések váltják ki. A leggyakoribb stresszt kiváltó tényezők közé tartozik a munkahely elvesztése, a munkanélküliségtől való félelem és az állandó létbizonytalanság.
Napi 12 – 16 munka mellett az embereknek nem sok ideje marad egymásra, a családra sem. Kérdés azonban, hogy a házastárs, a gyermekek kimondott vagy kimondatlan hiányérzete mennyi konfliktus, stressz forrásává válik. A családra kihatással van, hogy az adott személy hogyan küzd meg az érzelmi terheléssel és a stresszel. Ha a családon belül a probléma megoldására törekszenek, akkor nincs gond, de sajnos ma egyre több olyan családot látunk magunk körül, melyek neurotikusak, sőt pszichotikusak. A tipikus apa azzal reagál a stresszre, hogy azt szeretné, hogy békén hagyják, erős stressz esetén durván reagál, összeveszik családtagjaival, míg az anya a problémából eredő feszültséget a gyerekkel való foglalkozással oldja fel magában.
Napjainkban egyre többen panaszkodnak időhiányra. Különösen igaz ez akkor, ha egy nőnek a hivatásában és a családjában is helyt kell állni. A családanyák túlnyomó része szakmai munkát is végez, azaz „dolgozik” teljes munkaidővel, ami kihatással van a mindennapi gondok kialakulásában. A stressz kihat a várandós édesanya egészségi állapotára is, hiszen azok a terhes nők, akik több mint 4 órát állnak szünet nélkül jobban ki vannak téve a koraszülés veszélyének. A terhesség alatti stresszt nem lehet általánosítani mégsem, hiszen függ életkortól, hogy dohányzik-e, szed-e valamilyen gyógyszert, fogyaszt-e alkoholt.
A stresszel való megküzdés fő egyéni segítői a céltudatosság, a pozitív gondolkodás, a megvalósítható célok, a szabadidős programok és a hobbik. Ha a munkánkra úgy tekintenénk, mint hasznos, örömteli játékra, akkor megoldódnának munkahelyi és családi gondjaink is, mert így visszakerülhetne a szeretet az emberek mindennapjaiba.
Arra törekedjünk, hogy a cél egyúttal hasznos is legyen a közösség számára, mert akkor megoldottuk az élet egyik legnagyobb problémáját: az egyéni és a közösségi célok összhangját.
Véleményem szerint a ma emberének egyre többet kellene gondolkodnia azon, hogy a mindennapos stressz és a rohanó életmód mellet testét és lelkét is ápolja, hiszen csak úgy kerülhetnénk el legegyszerűbben a családi konfliktusokat, a magunkba fordulást, ha mielőtt hazamennénk, sétálnánk egyet, figyeljük az embereket, vagy a természetet és észre se vennénk, hogy magunk mögött hagytuk a gondokat.
Milyen egyszerű dolog lenne, és mégsem törekszünk rá.