A családi csődvédelem kapcsán szinte soha nem olvashatunk azokról, akik nem vehetik igénybe a magáncsőd intézményét. Tudható, hogy a magáncsőd során az adós pénzügyi tervet kap, a kiadásait átalakítják, a felesleges dolgok (új plazmatévé a régi plazmatévé helyett) vásárlását megtiltják, esetleg még ingóságok és ingatlanok eladására is sor kerülhet.
De mi lesz azokkal, akiknek nincs eladható ingóságuk és ingatlanjuk? Vagy éppen azt terheli jelzáloghitel? És akinek semmi bevétele? A magáncsőd csak azokon segít, akiknek van elég bevételük, hogy lassan elkezdjék törleszteni az adósságukat, de valamilyen oknál fogva erre egyedül képtelenek. Nem tudnak tervezni, nem tudnak ellenállni a vásárlás jelentette kísértésnek stb. De mi van azokkal, akik az út szélén maradnak, mert csak segélyből élnek? Vagy családi pótlékot kapnak, mert nincs munkájuk, esetleg egyedül maradtak négy gyerekkel?
Sajnos a számukra a családi csődvédelem semmilyen lehetőséget sem kínál, ugyanis még csak bejelenteni sem tudják a magáncsődöt. A kormányhivatal csak arról értesíti őket, hogy nem feleltek meg a törvényi kritériumoknak, mivel tartozásuk túl sok vagy túl kevés (!), bevételük nem elegendő ahhoz, hogy lassan elkezdjék törleszteni az adósságukat, és a ciklus végén kérhessék az adósság egy részének elengedését.
A legrosszabb helyzetben levők lecsúszása sajnos nem állítható meg a családi csődvédelem intézményével. Rájuk csak az állam szociális rendszere tud vigyázni. Mindazonáltal nem teljesen reménytelen pályázni a családi csődvédelemre. Elcsépelten hangzik, és semmiképpen sem szeretnénk cinikusak lenni egy ilyen helyzetben, de valóban csak az ősi magyar bölcsességet tudjuk felhozni azoknak, akik úgy érzik, ott hagyják őket az út szélén: egy próbát megér.