Öko-okoskodások

Elektroszmog – olvasom a szót az újságban. Szóval már ilyen is van. Eddig csak a sima kipufogógázokból álló szürkésfekete, fojtogató füstfelhőről tudtunk, ami egyes időszakokban olyan mértékben lebeg a nagyvárosok felett, hogy riadót kell elrendelni.
Na persze kishazánkban az olyan felhívás, hogy „ma mindenki hagyja otthon az autóját és válassza a tömegközlekedést” csak arra jó, hogy aki eddig nem járt kocsival, annak is eszébe jusson a volán mögé ülni.

Majd csak eljutunk egyszer itthon is egy környezettudatosabb szemléletmódig, valahova oda, ahol a skandinávok tartanak, de ehhez még minimum két generációnak fel kell nőni, hacsak előbb nem történik valami öko-katasztrófa, ami miatt észbe kapunk, és nem vonogatjuk a vállunk, vagy lapozzuk tovább az újságot, ha a Kiotói Egyezmény nevét látjuk, halljuk.

Persze elkezdtünk egy kicsit jobban odafigyelni már egy-két dologra, hála a bőven határérték feletti ólmot tartalmazó kínai játékoknak, vagy a lecsengőben lévő guargumi hisztériának.

De ezek csupán a kézzel fogható dolgok.

Vannak viszont olyan jelenségek, amelyeket még a környezetvédelmi élharcosok sem igazán vesznek figyelembe (tisztelet a kivételnek). Ilyen a fényszennyezés, amitől éjszaka az űrből nézve az összes fejlett ország messziről világít, de talán valóban hatásosabb módszere a kapcsolatfelvételnek, illetve a híradásnak magunkról az esetleges földönkívüli intelligens lények felé, mint az elavult rádióhullámos módszer. A fényszennyezés pozitív oldala csupán ennyi, a látványosság, a negatív hatásai azonban ennél jóval többen vannak. De erről inkább bolygónk élővilágát kellene megkérdezni, a rovarokat, a hüllőket, a madarakat és az emlősöket.

És el is érkeztünk az új veszélyhez, ami nem más – legalábbis a cikk szerint -, mint az elektroszmog. Hogy mi is ez? Nos egy láthatatlan elektromos tér, amit a tévéképernyők, a számítógép monitorai, a mobiltelefonok, a mikrohullámú sütők, a rádiótornyok keltenek. Az Elektroszmog Kutató Nemzetközi Szervezet (IGEF) – már ilyen is van! – vizsgálatai kimutatták, hogy az emberi szervezetet ért elektromágneses terhelések megváltoztatják a sejtek információcseréjét, ezáltal is gyengítve az immunrendszerünket.

És akkor most el lehet gondolkozni, hogy az utóbbi egy évtizedben, amióta a számítógépek, illetve a rádiótelefonok mindennapi használati eszközzé váltak, mennyire változott meg a viselkedésünk. Küzdünk-e alvászavarral? Érzékenyebben, idegesebben, sőt agresszívebben reagálunk-e a főnökünk, kollegánk, házastársunk, gyerekünk (a megfelelő aláhúzandó) megjegyzéseire, észrevételeire? Sokat fáj a fejünk, nehezen megy a koncentrálás, kimerültek vagyunk, esetleg már depressziósak is? Ráfoghatjuk az elektroszmogra. Alibink már van.

Most már csak az a kérdés, hogyan tudjuk ezeket a hatásokat napjainkban, az úgynevezett „fejlett civilizációnkban” kiküszöbölni?

Az ötleteket és javaslatokat – nemcsak greenpeace aktivistáktól – a téma komolysága miatt galambpostán várom.

HIK.HUÖko-okoskodások

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.